Rólunk

Saját fotó
A MESKA a Mindenféle Egyedi Saját Készítésű Alkotás-ok lelőhelye, ahol igényes, saját készítésű tárgyakat lehet adni-venni. Ezen a blogon keresztül szeretnénk megosztani mindenkivel a Meskával kapcsolatos tapasztalatainkat, és talán a gondolatainkat is erről-arról, kis világunk dolgairól. Kellemes olvasást!

2008. december 27., szombat

Virágok a lakásban

Nagyon szeretem a növényeket, tele van velük a lakás. Hatalmas páfrányok lógnak a nappaliban, étkezőben, a dolgozószobában térelválasztó falként van összerendezve pár nagyobb növény, nemrég pedig a lányok szobájában lógattuk be a két hatalmas hibiszkuszt, mert már kezdett szűkös lenni a hely miattuk. Minden növényt befogadok, ismerőseim sokszor hoznak különféle satnya növényeket, hogy hátha nálam még megmenekülhetnek. Ezeket mind berakom a fiam szobájába, ott van a "kórház", oda gyűjtöm be a nem a legszebb példányokat mindaddig amíg újra meg nem szépülnek.
Nem sok virágzó növényem van, de azok nagy része ilyenkor ősz végén, tél elején mutatja meg igazi pompáját.

Ez a golgotavirág itt virít mellettem a dolgozószoba asztalán, bár furcsa mód mindig csak egy virágja van, egyszerre többet sosem hoz.



Ebből a növényből kettő is van, mindkettő lelkesen hozza a virágokat szinte egész évben, de ilyenkor van a legtöbb rajta, ha közelebbről megnézem, szinte bimbóból áll az egész növény. A nevét sajnos nem tudom, a szomszédunktól kaptam még régebben, mondván megnyúlt, csúnya lett. Kicsit még tényleg mindig nyúlánk, de ez a rengeteg virág kárpótol érte.


Na jó, ez a növény nem nálunk kezdett el virágozni, ha egyáltalán virágnak nevezhetjük ezeket a piros lógó valamiket rajta. De amióta itt van, azóta is teljes díszében pompázik.


Ez az egyik hibiszkusz a lányok szobájában. Sajnos a virágai csak 1-2 napig nyílnak, de egyszerre több is szokott rajta lenni. Csak győzzem takarítani alatta a sok-sok lehullott elnyílt virágot :-))





Réka

2008. december 23., kedd

Ráhangolódás

Nekem egészen múlt szombat estig egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom.
Mindenhol a tömeg, az idegeskedés, munka éjjel-nappal, egy percre sem tudtam ünnepi hangulatba ringatni magam, csak ijedten konstatáltam, hogy jajjj, már mindjárt 24.-e van, és még mennyi mindent kéne csinálnom!

Aztán vasárnap reggel megnéztük a neten a hójelentést, amiből kiderült, hogy Dobogókőn állítólag több mint 10 centi hó esett!
Hát, nem csak állítólag!
Felvettük a bakancsot, felcsatoltuk a kamáslit, és vagy 2-3 órán át tapostuk hegyen-völgyön át az érintetlen havat.
Gyönyörű volt a havas erdő, sehol egy lélek, csak az ünnepélyes csend és a szikrázó fehérség.
Sajnos a fényképezőgépet nagy buzgalmamban sikerült otthon felejtenem, így be kellett érjem a telefonom csekély teljesítményével…remélem azért a lényeg így is ’átjön’…




Kora délután értünk vissza a kocsihoz, bepattantunk, és elzötyögtünk az Esztergom túloldalán található Párkányba/Sturovóba, hogy elverjük a korábbi tátrai kiruccanásainkról megmaradt 65 koronánkat (januártól már itt is az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz).
Két sör, egy mustár és némi ’korbácska’ típusú sajt beszerzésére futotta a keretből.
A bevásárló túra után betértünk az esztergomi termálfürdőbe, ahová egy szerencsés véletlen folytán már régóta kallódott nálunk két ingyen belépő…hát most ezt is sikerült felhasználni!
Pár óra levezető áztatódás után indultunk (volna) haza, mikor is megláttuk, hogy a Széchényi téren, ami Esztergomnak amolyan főtere, valami készülődik…
Közelebbről megnézve a dolgokat egy felettébb hangulatos karácsonyi forgatagban találtuk magunkat.
A gyönyörűen felújított és feldíszített terecskén kürtőskalács, forralt bor és sült kolbász illata terjengett,és sok-sok ember, akik mind a Ghymes koncertre vártak, amit ugye muszáj volt megvárnunk.

Félig-meddig esztergomiként (nagyszüleim itt éltek, gyermekkorom nagy részét itt töltöttem) annyira szívet melengető volt látni ennyi helyi embert együtt.
Úgy tűnt, mindenki ismeri egymást, az emberek kedélyesen beszélgettek, köszöntötték egymást…mindig is ilyennek képzeltem egy ’élhető kisvárost’ ahová egyszer szívesen beköltöznék.

Talán nem kell tovább taglalnom, hogy felejthetetlen elő-karácsonyi élmény volt ez a vasárnap!

Bori




2008. december 19., péntek

Meska közvélemény kutatás

Ahogy egyre népszerűbb az oldal és egyre többen kezdenek el ’meskázni’ naponta merülnek fel új fejlesztési ötletek, melyeket részben Ti írtatok nekünk, részben mi fundáltunk ki.
Összeszedtem azokat a lehetőségeket, amik július óta szóba kerültek.

Nagyon kíváncsian várjuk a véleményeteket, Ti melyikeket valósítanátok meg, illetve van esetleg további ötletetek, hogyan lehetne az oldalt még interaktívabbá, csalogatóbbá tenni a felhasználók számára?

Az eddig szóba került ’nagyobb’ tervek:

- Lehetne használt könyveket is árusítani (kizárólag kézműves, művészet témában)
- Fórum létrehozása a Meskán belül, ahol a felhasználók ’beszélgethetnek’
- Naponta egy-egy interjú egy készítővel
- Virtuális kívánságdoboz, ahová mindenki mindenféle kötelezettség nélkül megírhatná, hogy milyen terméke(ke)t venne szívesen az oldalon, esetleg azt is megjelölve, hogy mely készítőktől
- 'A nap tippje' hasonló lenne, mint az interjú, csak rövidebb, bemutatnánk egy készítőt aki elárul egy műhelytitkot, bemutat egy egyszerű technikát...
- ’Virtuális kamra’ (befőttek, lekvárok, saját készítésű házi finomságok csereberéje)
- Meska felhasználói blog (minden eladónak lenne egy limitált blog-felülete az oldalon)
- Paypal beépítése

A kisebb, mindennapi életünket megkönnyítő változtatások:

- Képküldés funkció a belső üzenetekben
- Vásárláskor darabszám megjelölésének lehetősége (a készítő jelzi, hány db-ot vállal maximum)
- Termékfeltöltés közben új polc létrehozása.
- Az automatikus képszerkesztésbe beavatkozás lehetősége (egy kis kijelölő ablak, amit tologatni lehet a képen, így el lehet találni a legjobb kivágást)
- Termékfeltöltéskor javításhoz nem kell minden fázison végigmenni, hanem lehet egyből a legutolsó, véglegesítő oldalra menni.
- Termékek ideiglenes inaktiválása (arra az esetre, ha pl valaki kimegy egy vásárra, magával viszi a portékáit. Ha visszajön a vásárról újraaktiválhatja őket egy mozdulattal, illetve törölheti azt amit eladott.)

Mit gondoltok?

Réka és Bori

2008. december 15., hétfő

Bevásároltam :D

Annyira jó, hogy a legtöbb karácsonyi ajándékot már sikerült beszereznem, és nem is akárhonnan ;))

Íme egy kis válogatás az eddigi ’szerzeményekből’!
(nagyon remélem, hogy az illetékes megajándékozandók nem olvasgatják túl sűrűn ezt a blogot…)


Remélem a lista az elkövetkezendő napokban még bővülni fog; van még jó pár kiszemelt kedvencem…

Bori

2008. december 10., szerda

Szépségverseny!


Egyik kedves meskásunk hívta fel a figyelmünket az OKSZ (Országos Kereskedelmi Szövetség) által indított pályázatra, melyet kereskedelmi honlapok, illetve web-áruházak számára írtak ki.

Az elbírálás szempontjai a következők:
az oldalak mutatós kivitelezése,
ötletessége,
és könnyű kezelhetősége.

A benevezett honlapokat itt lehet megtekinteni:

http://www.oksz.hu/verseny2-v1-k1-r1/

Ha Ti is úgy gondoljátok, szívesen vennénk pár támogatói szavazatot ;)
.
.
KÖZÖNSÉGDÍJ SZAVAZÁSÁNAK IDŐTARTAMA:

2008. december 22. hétfő 9 órától 2008. december 31. szerda 24 óráig


Bori és Réka

2008. december 3., szerda

Egy meggymag meg még egy meggymag

Egy kis műhelytitkot osztanék meg Veletek, bár tudom, nem éppen meggyérlelő napokat élünk, de ki tudja, talán jövő tavaszra többen kedvet kaptok a riszájklingnak ehhez a sajátos formájához ;)

Történt pedig, hogy korábban a frottír nyulaim fülébe nehezéknek, hogy szép lógósak legyenek, felezett sárgaborsót töltöttem. Mert olcsó, természetes, és amúgy sem enném meg főzelék formájában.
Aztán egyszer elgondolkoztam azon, hogy mi van akkor, ha valaki kimossa a nyuszót, és a felezett sárgaborsó szépen kicsírázik a fülében?
Hmmm…sürgősen ki kellett találnom valami alternatívát!
A neten találtam egy igen terjedelmes leírást a meggymag újrahasznosításának lehetőségeiről, amitől teljesen belelkesültem; rögtön ki is próbáltam az új tömőanyagot, melyet azóta is sikerrel használok.

A dolog menete a következő:
A kiköpött meggymagokat meleg vízben, jó sok (kb. 10 dkg) sóval állni hagyom 1-2 napig, majd felteszem őket főzni.
Elég sokáig kell főniük, de mivel a só már részben elvégezte a dolgát, szép fokozatosan a legkisebb gyümölcsmaradványok is leválnak a magokról, közben pedig csodálatos finn-szauna illat tölti be a levegőt.
Kb. egyórás főzés után hideg vízzel többször átöblítem a magokat, majd egy érdes konyharuha vagy törölköző segítségével egymáshoz dörzsölgetve őket eltávolítom az utolsó héjmaradványokat is.
Így néz ki a tisztított meggymag.



Úgy tudom a meggymag azért is tökéletes tömőanyag, mert jól tartja a hőmérsékletet, pl. egy magokkal tömött párna, állatka a mélyhűtőbe helyezve úgy lehűl, hogy utána nagyon jól használható sajgó testrészek kezelésére, de ugyanígy a mikróban felmelegített, meggymaggal tömött tárgyak jó használatot tesznek pl. egy görcsölő hasra helyezve.


Bori

2008. december 1., hétfő

Januári terveink

Kedves Meskások!

Most biztos mindenki még a karácsonnyal, illetve a karácsonyhoz kapcsolódó termékekkel van elfoglalva, de arra szeretnénk kérni Benneteket, hogy gondoljatok kicsit előre, a január-februári időszakra is.
Februárban lesz Valentin nap, illetve február a farsangi bálok ideje is.
Ezért azt szeretnénk kérni, hogy amennyiben tervezitek különféle jelmezek, álarcok készítését, akkor ezt időben tegyétek meg, és töltsétek fel őket a Meskára.

December végéig természetesen a karácsonyi ünnepkör jegyében futtatjuk reklámkampányainkat, de januártól szeretnénk megcélozni az előbb említett két ünnepet is.
Szeretnénk a farsanggal, jelmezekkel kapcsolatos cikkeket és reklámokat megjelentetni az interneten, ehhez azonban az kell, hogy már januárban legyenek fent az oldalon megvásárolható jelmezek.
Minden szülő szeretné, ha gyermeke kitűnhetne a tömegből, és egyre többen vannak akik nem érik be a hiparmarketek tucatjelmezeivel, azonban idejük sincs arra, hogy ők maguk készítsenek valami ötletes, egyedi jelmezt.
Szeretnénk, ha a Meska megoldást nyújtana a hasonló problémákkal küzdő szülőknek.

Köszönjük, hogy eddig is ennyi gyönyörű termék gyűlt össze a Meskán, és ilyen változatos kínálatot tudunk nyújtani az oldalra látogatóknak!

Réka, Bori

2008. november 28., péntek

A számok bűvöletében...

Megint meskastatisztikázok…
Az alábbi adatok a mai (2008 november 28.-i) állapotot mutatják:

* A Meskának jelenleg 670 regisztrált felhasználója van,
* Közülük eddig 199-en nyitottak boltot.
* November 27.-ig a felhasználók 814 sikeres adásvételt bonyolítottak le.
* A Google analytics adatai alapján az oldalnak 20 755 visszatérő látogatója van,
* Átlagosan naponta 1200 ember tekinti meg az oldalt

:))
Bori

Felhívás

A TEMI Fővárosi Művelődési Háza december 14-én, Karácsony Másképp címmel esélyegyenlőségi karácsonyi vásárt rendez.

A program különlegessége, egyedisége abban rejlik, hogy termékeiket olyan hátrányos helyzetű személyek, csoportok fogják kínálni, akik - leküzdve saját korlátaikat- saját maguk által készített portékáikat kínálják a látogatóknak.

Az érdeklődők ezen egyedi termékek megvásárlásával támogatják a vásárra jelentkező csoportokat, alapítványokat.

A látogatók így nem csak különleges ajándékokkal, hanem a másság elfogadásának képességével is gazdagodhatnak az Ünnepek alatt.

A rendezvényre meghívást kapott a Fair Trade Alapítványt, akik a méltányos kereskedelem nagykövetei;. céljuk a kistermelők és kétkezi munkások kiemelése a nyomorból azáltal, hogy termékeiket versenyképessé teszik, valamint, hogy megtanítják őket a mindenkori árupiacon való érvényesülés módjaira.

A vásár partnere lesz a Down Alapítvány is, melynek tagjai saját maguk által készített kézműves termékeket árusítanak. Velünk lesznek a Szájjal-lábbal festők közösségéből azok az amatőr művészek, akik a helyszínen alkotnak majd, így egy-egy festmény elkészülését nyomon követhetik az érdeklődők. Naptárakat, képeslapokat és festményeket kínálnak

A Bárka Alapítvány fogyatékkal élő felnőttek által készített kerámiákat árusít majd, illetve ott lesz a Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület tagjai, akik adományokat gyűjtenek és a felajánlásokból vásárt szerveznek a menhelyen élő állatok számára.

Bemutatkozik, az Időbank., mely szervezet azoknak nyújt segítséget, akiknek nincs lehetősége drága szolgáltatásokat vásárolni, viszont szívesen ajánlanák fel szaktudásukat és szabadidejük egy részét másoknak. Szolgáltatáslistájukon szereplő cseretevékenységek az Ünnepek környékén még hasznosabbak lehetnek a pénzt időre váltók körében Rendezvényünk tehát mindenkihez szól.

A rendezvény felhívja a figyelmet arra, hogy itt élnek és dolgoznak közöttünk olyan személyek, szervezetek, akik lehetőségeiket, képességeiket tekintve nem képesek megváltoztatni világunkat, de jobbá teszik azt. Támogatásra szorulnak, de a segítséget viszonzás nélkül nem fogadják el. Adni szeretnének. Arra vágynak, hogy végre megértsük és elfogadjuk őket, hogy hasznos tagjává válhassanak társadalmunknak.

2008. november 25., kedd

Velencei kedvenc

Az október 23.-i hosszú hétvégén meglátogattuk Olaszországban élő barátnőmet, és ha már ott voltunk, elugrottunk Velencébe is egy kicsit romantikázni.
A várost így, felnőtt fejjel sokkal szebbnek, érdekesebbnek találtam, mint kamaszként, mikor szüleimmel meglehetősen unottan jártam be a ’kötelező látnivalókat’… és közben nagyon meg voltam sértődve, hogy nem kapok egy gombóccal sem a méregdrága helyi fagyiból.

Most mégsem a szokványos gondolás, canalegrandés képeket szeretném megosztani Veletek, hanem egy kedvencet, amit egy turisták által kevésbé frekventált városrészben sikerült lencsevégre kapnom.
Velencéről sokminden elmondható, de az biztosan nem, hogy hemzsegne a parkoktól, játszóterektől.
Így hát a helyiek hétvégente jobb híján a kis lekövezett terecskékre viszik játszani csemetéiket, akiket a dolog egy cseppet sem zavar; míg a szülők a tér másik felén tereferélnek, ők a körülményekhez alkalmazkodva gyorsan feltalálják magukat.
Íme egy spontán alakult olvasókör:

És ugyanaz kicsit távolabbról…



Bori

2008. november 20., csütörtök

Egy elégedett felhasználó

Megint dicsekedni fogok…
Első meskás barim tulajdonosáról kaptam az alábbi fényképet, annyira aranyos, hogy ezt muszáj volt feltennem.
Mindig jó érzés látni, ha a ’műveimet’ szeretik, és valóban használják, ezért érdemes csinálni!

Bori

2008. november 19., szerda

Meska karbantartás


Kedves Meskások!


A hétvégén indult karbantartási munkálatok a vártnál jobban elhúzódtak, és a menet közben felmerült nehézségek miatt sajnos még mindig nem készültünk el az új verzióval.


Tekintettel arra, hogy a karácsony közeledtével, illetve a reklámoknak köszönhetően egyre több látogató érkezik az oldalra, és napi szinten is egyre több adásvétel bonyolódik a Meskán, úgy döntöttünk, hogy visszaállítjuk a Meska eredeti programját, aminek a használatába már mindannyian beletanultunk, és majd csak az ünnepek után, egy kicsit ’csendesebb’ időszakban indítjuk el az új verziót.


A négy napos kimaradás miatt ezúton is elnézéseteket kérjük, További örömteli alkotást, sikeres meskázást kívánunk!

Réka és Bori

2008. november 14., péntek

Fontos Meska hír!

Kedves Meska-Felhasználók!

Mivel az oldal júliusi indulása óta fény derült több hiányosságra is, az elmúlt hónapok során a Meska teljes felülete újraprogramozásra került.
Az új, a korábbinál korszerűbb és felhasználóbarátabb verzió most készült el és a hétvége folyamán kerül beüzemelésre.

Az átállás időtartama alatt (várhatóan vasárnap reggeltől hétfő estig) az adatok migrálása miatt az oldalon nem lehet majd semmilyen belépéshez kötött tevékenységet folytatni, azaz például terméket feltölteni, vásárolni, regisztrálni, üzenetet írni, stb.

Ezen kívül hétfő éjjel az új program élesítése miatt néhány órára teljesen leáll majd a Meska.

A tervek szerint keddtől már az új program fog futni az oldalon, ami a réginél könnyebben kezelhető lesz.

Az okozott kellemetlenségért előre is elnézéseteket kérjük.

Megértéseteket köszönjük,

Bori és Réka

2008. november 13., csütörtök

Megtiszteltetés

Nagy megtiszteltetés ért a napokban!

Egy kismama keresett meg a Meskán, azzal a kéréssel, hogy készítsek neki filcből karácsonyfadíszeket.
Mert hogy eddig a párjával mindig a szüleiknél töltötték az ünnepeket, de most, hogy megszületett a kisbabájuk, végre lesz saját (cserepes) karácsonyfájuk, amit az általam készített díszekkel szeretnének ünneplőbe öltöztetni :)

Nagyon meghatódtam a felkérésen, több okból is.
Egyrészt igazán megtisztelő, hogy valaki az én alkotásaimmal szeretné díszíteni a fáját, másrészt elképzeltem, hogy a most született kisbaba úgy fog felcseperedni, hogy számára az én díszeim lesznek ’A DÍSZEK’.

Visszagondolva nekem is elválaszthatatlanul egybeforrtak a karácsonyokkal a családunk évről-évre újból elővett díszei, az ütött-kopott, nagyszülőktől örökölt, békebeli darabok, meg az újabb, innen-onnan, külföldi barátoktól kapott, csillogóbb csodák…és olyan jó belegondolni, hogy akkor most lesz valaki, akinek az emlékeiben a karácsonyhoz ezek a filc díszek fognak hozzátartozni:


Remélem tetszeni fognak és sok-sok boldog karácsonyt érnek majd meg ezek a díszek!

Bori

2008. november 11., kedd

Múzeumi felhívás

A Néprajzi Múzeum boltjának van egy ’muzbo’ névre hallgató kabala madárkája, aki alig várja, hogy a kétdimenziós életből újjászületve végre kézbe fogható, ölelgethető formában örvendeztesse meg az embereket.

A kabala figura bármilyen alapanyagból készülhet, a lényeg, hogy a rajzon látható, eredeti madár hangulatát, stílusát kövesse.



A pályázatról bővebbe olvashattok itt:

http://muzbo.blogspot.com/2008/11/plyzat-muzbo-madr-alkoti-felhvs-hatrid.html

Bori

2008. november 5., szerda

Turiban jártam, kincset találtam!

Mondjuk a fenti elég gyakran előfordul velem, de ez alkalommal olyan kivételes zsákmányt sikerült kifognom, hogy muszáj eldicsekednem vele…
Egy munkából hazafelé, futtában megejtett (amolyan lazítós, napi stresszt levezetős) turizás alkalmával akadt kezembe ez a kivételes darab: egy alig használt, vidám nyomott mintás retro kötény!

Amióta megvan, nem alszom rendesen.
Az irodában izgek-mozgok, nem találom a helyem.
Egyszerűen bizsereg a kezem, hogy csináljak már belőle valamit, száguldva kergetődznek agyamban a vadabbnál vadabb alkalmazási ötletek…

Tegnap este végre volt egy kis időm fizikailag is kivitelezni azt, ami eleddig csak fantazmák szintjén létezett.
Két azonos mintájú kört kivágtam, gyöngyökkel és flitterekkel díszítettem, összevarrtam és kitömtem.
Voilá, kész az első karácsonyfadísz!

Tervezem, hogy valamennyi variációt kipróbálom, illetve kacérkodom a gondolattal, hogy nagyobb szabású projektekhez is felhasználom a kis korongokat, mondjuk gyerekjátékokhoz…

Majd beszámolok ;)

Bori

Újrahasznosítás a Meskán


2008. november 4., kedd

Cikket írtam...

Írtam egy cikket, beteszem ide is, kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla.

Miért a kézzel készült?

Felgyorsult ’high tech’ világunkban, mikor mobiltelefon és elektronikus levelezés nélkül szinte létezni sem tudnánk, a kézzel készült alkotások új jelentőséget kapnak mindennapi életünkben.

A kézzel készült tárgyakban van valami bájos esetlenség, ami nem hogy csökkentené értéküket, hanem épp ellenkezőleg, pont ettől lesznek annyira emberiek, hogy a bennük való gyönyörködés egyfajta menekülést jelent a rohanásból, időutazást egy szebb korba, mikor még minden kézzel készült; ilyenkor egy pillanat erejéig újra önmagunk lehetünk.

Az embereket vásárláskor egyre jobban érdekli, hogy egy adott termék hol, milyen technológiával, milyen alapanyagok felhasználásával és milyen munkakörülmények mellett készült; minél többet tudunk egy termékről, annál könnyebb döntést hoznunk.
Ha megtudjuk mondjuk, hogy a kezünkben tartott portékát kizárólag a legminőségibb alapanyagok felhasználásával, hagyományos technológiával, kézzel készítették, és a folyamat több, mint 5 órát vett igénybe, sokkal többre becsüljük azt egy hasonló funkciójú, de futószalagon gyártott ’embertelen’ terméknél, még akkor is, ha adott esetben a kézzel készült portékáért többet is kell fizetnünk.

Miért van ez? Azért, mert a kézzel készített tárgyakban benne van az alkotó szíve-lelke, és ez nem túlzás!

Bármilyen alkotómunka egyfajta aktív meditáció is egyben, ahol az alkotó ellazul, ’eggyé válik alkotásával’ feloldódik benne. Ilyenkor az ember téren és időn kívül kerül, azaz elveszti időérzékét, és teljesen átadja magát az alkotásnak. Nem gondol a ki nem fizetett villanyszámlára, a kekeckedő főnökére, a buszra, ami épp az orra előtt ment el. Az agy új üzemmódra áll át, ’más hullámhosszon kezd rezegni’.

Az alkotás örömében felszabaduló pozitív energiák pedig nem csak az alkotót töltik el, hanem a kezében tartott, féltve, óvatosan alakított, formázott tárgyat is. És ami a legmeglepőbb a dologban, az az, hogy mindez a pozitív sugárzás mások számára is érzékelhető a kézzel készült tárgyakban, akár sok-sok év múltán is!

Pár éve, mikor az egész országban még csak egyetlen művészellátó bolt árválkodott, a legfurfangosabb módokon kellett beszerezni a különböző kézműves technikák alapanyagait; ki otthon barkácsolt vagy keresett kielégítő helyettesítő anyagokat, ki külföldön szerezte be méregdrágán.

Ma már hál istennek se szeri se száma a hobbi-boltoknak, ahová nyugodt szívvel bemehetünk akkor is, ha nem vagyunk éppen profi művészek, és kedvünkre válogathatunk a szebbnél szebb, általában megfizethető árú alapanyagok közül.

Miért is ne próbálnánk ki magunk is az alkotás örömét, ha úgy tetszik aktív meditációként a nagy rohanásban? Ki tudja, talán már idén karácsonykor a plázákban kapható bóvlik helyett saját készítésű portékákkal ajándékozhatjuk meg szeretteinket, akik a tőlünk kapott alkotásokon érezni fogják azt a gondoskodást, szeretetet amivel készítettük őket.
Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni, kezdetnek akár egy mézeskalácssütés is megteszi!

És ha még nem éreznénk elég bátorságot ahhoz, hogy mindenkinek saját kivitelezésű alkotást ajándékozzunk, szétnézhetünk a Meska internetes vásártéren is (http://www.meska.hu/) ahol hazai készítők kínálják saját kézzel, szívvel-lélekkel készült, igényes termékeiket!

Bori

2008. november 2., vasárnap

Ihletet adó falevelek

Nagylányommal nagyon szeretünk mindenfélét alkotni, vele szerencsére már lehet is. És mivel ma apukám hirtelen felindulásból bevállalta a középsőt, így nekiláttunk munkálkodni.
Gyönyörűek az őszi falevelek, és az időjárásnak hála, még a nagyrészük mindig a fákon díszeleg, így elmentünk és gyűjtöttünk egy kupaccal belőlük, majd felragasztottuk őket egy lapra.


Itt még teljes a lelkesedés :-)


Alakul a madárka!

Az utolsó faleveleknél már fogyott a lendületből, így a végő simítások rám vártak.

Azért a fiam is nagyszerű segítségnek bizonyult :-o


Ezt már este fotóztam, mikorra megszáradt és kitettük a falra.
Réka

2008. október 31., péntek

Sínen vagyunk…


Ismét összeszedtem a Meska legfontosabb statisztikai mutatóit, hogy lássátok, hogy állnak jelenleg a dolgok; az alábbi adatok a mai (2008 október 31.-i) állapotot mutatják:

* A Meskának jelenleg 416 regisztrált felhasználója van,
* Közülük eddig 137-en nyitottak boltot.
* Október 31.-ig a felhasználók 374 sikeres adásvételt bonyolítottak le.
* A Google analytics adatai alapján az oldalnak 12.165 visszetérő látogatója van,
* És naponta átlagosan 700 ember tekinti meg az oldalt

Olyan jó látni, hogy egyre népszerűbbek vagyunk!

:))


Bori

2008. október 29., szerda

Meglepetés kalács kedden

Marciéknál családi hagyomány a kalácssütés; vasárnaponként mindig ott pöffeszkedik az ebédlőasztalon egy kétkilós, csillogó, illatos gyönyörűség.

A legjobb a dologban az, hogy a becses hagyományt a család férfi tagjai viszik tovább, hiszen párom bátyjai és vejei (jó nagy a család:)) rendszeresen örvendeztetik meg szűkebb környezetüket egy saját sütésű kaláccsal.

Pár hónapja (némi unszolás után) végül Marci is beadta a derekát; egy bátyjával folytatott röpke, 40 perces telefonbeszélgetésben kiokosodott a dolog csínját-bínját illetően, és azóta több-kevesebb rendszerességgel ő maga is süt egy veknit.

Tegnap este a fogorvostól hazamenve az alábbi tünemény fogadott a konyhában:


És ha már kellőképpen beindult mindenkinek a nyáltermelése, közkinccsé tenném a receptet is:

0,5 kg finomliszt
8 dkg kristálycukor
1,5 kávéskanál só
10-12 dkg vaj
1 tojás
2,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő

A lisztet egy jó nagy, dagasztásra alkalmas edényben össze kell keverni a többi hozzávalóval illetve a langyos tejjel és kis cukorral felfuttatott élesztővel.
A lényeg a dagasztáson van, szerény véleményem szerint emiatt valóban férfimunka a kalácssütés…
40 percig kell nyüstölni, gyúrni, csapkodni a tésztát, míg ruganyos, de lágy nem lesz.
Ezután langyos helyen, letakarva két órát kell keleszteni, majd 4 részre osztani és megfonni, majd a tetejét tojással megkenni.
180 C-on, 35-40 percig kell sütni, vigyázzunk, hogy meg ne égjen; ha a tojással megkent részek már megpirultak, akkor jó.

Konyharuhába bugyolálva megszegés után is napokig eláll, a legfinomabb vajjal és házi somlekvárral fogyasztva!

Bori

2008. október 28., kedd

Bicaj kontra autó

Egy ideje elkezdett zavarni, hogy elég sokat használjuk az autónkat, már a közeli óvodába is egyre többször autóval mentünk. Aztán szeptemberben szerelőnél volt pár napot, mi pedig ez a rövidke idő alatt teljesen rákaptunk a bringázásra.

Illetve ez azért nem teljesen igaz, hiszen a párom már 2 éve elhatározta, hogy ő heti egynél többször nem ül autóba, kivétel persze ha például nyaralni megyünk. Ezt elég szigorúan be is tartotta, pedig a munkahelye nincs közel, kb. 3/4 óra kitartó kerekezéssel ér csak be, de télen-nyáron hóban-fagyban-esőben is inkább biciklire pattant. Szóval az elkényelmesedés inkább csak engem érintett, amit jól meg is magyaráztam magamnak a gyerekek pici korával, és hogy milyen nehéz velük, hiszen egyikük a hiszti-korszak közepén, másik pedig az elején tart, nem kevés idegtépő pillanatot szerezve nekem...

Persze biciklizni én is imádok, még a gyerekek születése előtt én is mindig bringával jártam dolgozni, és tényleg sokat használtuk. Aztán az egymás után következő terhességeim alatt valahogy egyre jobban elszoktam tőle. Pedig volt gyerekülésünk, sőt, még egy biciklis utánfutót is beszereztünk, hogy az akkor még csak két kicsi gyereket is könnyedén tudjuk szállítani.

Most azonban eljött a mi időnk!!!

Az egy hét biciklire "kényszerülés" következtében ugyanis a nagyobbik lányom megtanult támasztókerék nélkül, amolyan nagyosan 2 keréken pedálozni, a két kisebb pedig egész jól megfér egymás mellett az utánfutóban. Így aztán annyira fellelkesedtem én is, hogy azóta én sem ülök már autóba, még a bevásárlásokat is a bicikliutánfutóval intézem (bár akkor általában "üresen", gyerek nélkül indulok útnak, legfeljebb a nagylányom kísér).
Jó egy hónap kitartó kerékpározás után elkezdtünk azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen mennyibe is kerül havonta az autó. Utánaszámoltunk, és rendesen megdöbbentünk!

Nincs túl drága autónk, és nem is egy mai darab, de így is havi szinten számolva a költségeket (értékvesztés, szervizelési költségek, biztosítások, adók, egyéb költségek), körülbelül 80 ezer Ft-ba kerül, benzinköltség nélkül. Hát nem kis luxus!
Mi azonban erős elhatározást hoztunk, amennyire csak lehet leszorítjuk az autó használatát, és maradunk a kerékpározásnál! És ami a legjobb, hogy erre a nagylányom a legbüszkébb!


Réka

2008. október 21., kedd

Jönnek a barik!

Eddig a saját tervezésű, meglehetősen egyszerű macikon és nyuszikon kívül nem sok mindent varrtam, de most megérett bennem az elhatározás, hogy kipróbáljak már valami összetettebb dolgot is.
Beszereztem egy szabásmintát, amibe régóta bele voltam bolondulva, és a napokban meg is született az első bari. Voilá!

95%-ban újrahasznosított alapanyagok felhasználásával készült; őt azt hiszem, megtartom magamnak ’prototípusnak’ de remélem hamarosan lesznek majd testvérkéi is, akiket feltölthetek a Meskára!

Bori

2008. október 20., hétfő

Őszi barangolások

Ezúttal pár, a Pilisben készült túrás fotót szeretnék megosztani Veletek, kedvcsinálónak.

Kilátás a Vadálló-kövekről

Ugyanaz kicsit magasabbról

Muszáj volt megörökítenem madárlátta ebédünket is, tévedés ne essék, ez nem hot dog, hanem a saját házi zakuszkánk kecskesajttal, nyammm!

Panoráma a Prédikáló székről, a távolban valahol a szmogos Budapest :(

Délutáni fények az erdőben

A túra utolsó szakasza

Bori

2008. október 17., péntek

Egzotikus facsemeték szerető otthont keresnek

Tudtátok (mert én eddig nem) hogy a Népliget kellős közepén van egy kis kertészet?

Nagynénémtől, aki az V. kerületi városvédő egyesület lelkes tagja, a napokban értesültem róla, hogy a kertészetben magról szaporított, különleges facsemetéket helyszűke miatt elajándékoznának.
Egyebek mellett a következő botanikai különlegességeket lehet hazavinni:

Páfrányfenyő, Atlaszcédrus, Arizóniai ciprus, Gyászciprus, Török mogyoró, Fekete dió, Tiszafa, Görögfenyő, Kaukázusi jegenyefenyő, Törzses mahónia, Gyantásciprus, Libanoni cédrus, Himalája cédrus és Mammutfenyő (sajnos ez utóbbiról lebeszéltek, mert rendkívül kényes, az egész kert földjét át kellett volna szitálni illetve ki kellett volna cserélni miatta…)

A csemeték közt akadnak egészen fiatal, 20 cm magas, de fejlettebb, akár méteres példányok is. A fácskák szemrevételezéséhez illetve elhozatalához előzetes telefonos egyeztetés szükséges az alábbi számon: Herczeg Géza: 06 30 454 2665

Figyelem! Mivel Géza, az örökbeadó saját gyermekeiként gondozza és szereti ezeket a ritka fácskákat, csak komoly, elkötelezett örökbefogadók jelentkezzenek!

Bori

2008. október 16., csütörtök

Sushi és recycling

…avagy így riszájklingolok én…

Az irodában divatba jött a sushi.
Az első adagot még anno Gabi barátnőm unszolására rendeltem meg, és emlékszem, kissé fanyalogva forgattam a számban a kis falatkákat, hiába, idő kell, míg az ember lánya megszokja ezeket az újfajta ízkombinációkat.
Na és a wasabit, ami első ránézésre egy ártatlan kis marcipángolyócskának tűnik, de jajj annak, aki tévedésből bekapja egyben, hiszen ebből az ördögien csípős képződményből pár molekula is bőven elég a nyelőcsövünk teljes lemaratásához.

A második adagot már kifejezett élvezettel fogyasztottam el, és azóta a sushi-kultúra elkötelezett terjesztője lettem kollégáim körében; egyre többen kapnak rá a dologra, és manapság nem ritka, hogy egyszerre tízen is rendelünk ’jappánt’.

Mindez szép és jó lenne, ha a lelkiismeretem mélyén nem motoszkálna ott egy nyugtalanító érzés, valahányszor sushit rendelünk; a belső vívódás oka a szemétgyártás, amit hóbortunknak hódolva akarva-akaratlanul is támogatunk.

Merthogy a sushi kis műanyag tálcákon érkezik, papírtokba rejtett evőpálcákkal, és a kötelező szója szósznak is külön kis tégelye van ám!

Mi lesz a sorsa ennek a rengeteg csomagolóanyagnak a dorbézolás végén?
Háborgó lelkiismeretem megnyugtatására a problémára az alábbi megoldást dolgoztam ki:

A megtisztított műanyag tálcákat, illetve a papír csomagolóanyagokat összegyűjtöm, és munkából hazafelé kidobom az útba eső szelektív kukákba; ellenben az evőpálcákat és a kis szója szószos tégelyeket más célokra tartogatom…

A tégelyek remek tárolóeszköznek bizonyultak; eddig ömlesztve tartott, sokszor elkallódó gyöngyeim most katonás rendben, átlátható módon sorakoznak egymás mellett, nem is beszélve a különböző vetőmagokról, melyeket szintén sokkal rendezettebb módon tárolhatok bennük.


Az idők során összegyűjtött evőpálcikák idén tavasszal tettek remek szolgálatot, mikor is első ízben próbálkoztunk saját paradicsom termesztésével; a gyenge, nyurga kis palántáknak tökéletes karó készült belőlük, és örömmel konstatáltam, hogy idővel a pálcák földbe szúrt vége elkorhadt, tehát ’ visszatért az örök körforgásba’.
Arra is rájöttem, hogy frottírból és műszőrméből készült játékaim vatelinnal töméséhez is jól jön, ha kéznél van egy evőpálca; használata nagyban megkönnyíti a végtagok, vékonyabb tartozékok kitömését.

Hát így riszájklingolok én.

2008. október 13., hétfő

Egy kis statisztika…



Sokan kérdeztétek, hogy hol lehet látni, hány felhasználója van már a Meskának, hány sikeres adásvétel történt, stb, ezért most tájékoztatásképpen összeszedtem pár adatot, hogy Ti is megtudjátok, hogyan is állunk a számokkal.


Magukban ezek az adatok nem sokat árulnak el, de hozzáértők szerint annak tudatában, hogy az oldal még csak alig több mint 2 hónapja fut, és csak most kezdjük el komolyabban reklámozni, ezek a számok nagyon bíztatóak… Mindez nagymértékben köszönhető Nektek, akik kitettétek a logónkat a blogotokra, weboldalotokra, és megemlítettetek minket fórumokon illetve barátaitoknak, ismerőseiteknek :-)


Nem csigázom tovább a kedélyeket, akkor lássuk a lényeget!

*A Meskán a július 19.-i indulás óta 314 ember regisztrált,
*Közülük eddig 112-en nyitottak Meska boltot :)
*Október 12.-ig a felhasználók 252 sikeres adásvételt bonyolítottak le.
* Az elmúlt két hét adatait nézve a napi átlagos látogatásszám 683, egyedi látogatószám pedig 486 fő.
*A Google analytics adatai alapján az oldalnak 9074 visszetérő látogatója van,
*Akik látogatásonként átlagban 5,47 percet töltenek a Meskán, illetve
*Egy-egy látogatás alkalmával 13,3 aloldalt tekintenek meg.

Reméljük ez a kis beszámoló lelkesítő hatással lesz mindenkire :)

2008. október 8., szerda

Tátra Utoljára

A hétvégén Marcival úgy döntöttünk, meglátogatjuk idén még egyszer utoljára nagy szerelmünket, a Magas Tátrát; úgyis mindenhol azt olvasni, hogy a hegy ősszel a legszebb, erről a saját szemünkkel kellett megbizonyosodni!

Három napot szántunk a dologra, de sajnos a szombatot elmosta az eső, így ezt a napot főként a lehangoló poprádi plázák tanulmányozásával töltöttük…

Vasárnap reggel hajnalok hajnalán indultunk a hegyre, csipkedni kellett magunkat, hiszen ilyenkor már korán sötétedik, nem szerencsés vaksötétben lebotorkálni a magasból.
Hideg volt és köd, alig pár méteres látótávolság, sehol egy lélek; így meneteltünk tán 2-3 órán keresztül, kissé morcosan, és közben konstatáltuk, hogy a magasság emelkedésével egyre több hó vesz körül minket.

Aztán egyik pillanatról a másikra hirtelen eloszlott a köd, és kitárult körülöttünk a mennyország.

Végül a nap is kisütött, és kiderült, a gyönyörűség még tovább fokozható…
Csak a szikrázó napsütés, a vakító, szűz hó, és a pesti füleknek oly szokatlan, tökéletes csönd.
Leírhatatlan élmény.

Rajtunk kívül két kisebb csapat indult el aznap a Bystré sedlo, másnéven Lorenz hágó (2314 m) megmászására , de a hirtelen lehullott nagy hó az utolsó, meglehetősen meredek szakasz előtt mindannyiukat visszafordította; így Marcival elsőként mi vájtunk utat a néhol combig érő hóban, sokszor szem elől tévesztve még a turistajelzést is.

Patakokban ömlött rólam a víz, fülemben dobolt a saját szívverésem, aztán egyszer csak ott álltunk a nyeregben, alattunk-körülöttünk pedig az elvarázsolt hegy.

A lefelé út, az egy-két gatyafékes szakaszt leszámítva zökkenőmentes volt, egy helyen megálltunk enni és sütkérezni egy utolsót.

Majd a hóhatárt elhagyva pár mirelit áfonyát is sikerült begyűjteni.
Késő délután, fáradtan, mégis teljesen feltöltődve értünk vissza a "civilizációba" ahol is muszáj volt búcsúzóul egy-két felettébb giccses tájképet készítenem a ködbe burkolózott, őszi Tátráról.


Bori