Valentin vagy Bálint nap, honnan ered ez az ünnep?

A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű latin valens szóra utal, nagyon népszerű volt a késői antik korban.
Szent Bálintot a keresztények a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentjeként tisztelik.

A harmadik századból, II. Claudius császár uralkodása alatt három Valentinus nevű keresztény mártírról is tudunk: egy Valentinus nevű római papról, egy püspökről a mai Terniből és egy harmadik afrikai vértanúról.

Mivel a három említett mártír közül bármelyik lehetett Szent Bálint, a szent születési helyéről, idejéről és személyéről nincs biztos adat.

Annyi azonban biztonyos, hogy 496-ban I. Gelasius pápa elrendelte Szent Valentin ünnepét, azok között „…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”

Az egyházi ünnepek közül 1969-ben emelték ki Szent Bálint napját, arra hivatkozva, hogy nagyon kevés valós adat áll rendelkezésre a szent kilétéről.

Egyes középkori források szerint (Arany Legenda) Szent Bálintot kereszténysége miatt üldözték. Elfogatása után II Claudius császár személyesen hallgatta ki, és mivel a fogoly nagy benyomást tett rá, megpróbálta rávenni, hogy térjen át a római pogány vallásra, akkor megkegyelmeznek neki.
Bálint nem tört meg, sőt, inkább ő próbálta a császárt megtéríteni a keresztény hitre, amiért életével kellett fizetnie.
Kivégzése előtt állítólag meggyógyította vakságából börtönőre lányát.
Később keletkezett legenda szerint Szent Valentin fiatal papként elutasította a császár azon törvényét, hogy a fiatal római katonák ne házasodhassanak meg, és titokban összeadta a szerelmeseket.
Mikor ténykedése napvilágra került, Claudius bebörtönözte a papot.
Kivégzése előtt ő maga írta az első szerelmes levélkét vagy valentint, melynek címzettje fogvatartójának korábban meggyógyított lánya volt.
A levélke szövege a ‘Te Valentinodtól’ volt.

Az ősi Rómában február 13 és 15 között pogány termékenységi ünnepet tartottak Lupercalia néven, melynek célja a nők termékenységének fokozása volt.
Egyes feltételezések szerint a Szent Valentin nap ezen ősi pogány szokások ellensúlyozására került bevezetésre.
Valentin napot már Shakespeare is megörökítette a Hamlet-ben (1600-1601):

To-morrow is Saint Valentine's day,
All in the morning betime,
And I a maid at your window,
To be your Valentine.

Valentin, vagy Szent Valentin napját február 14-én ünneplik a nyugati világban.
Hagyományosan a szerelmesek ezen a napon szerelmes levélkéket (úgynevezett ’valentie-okat’) virágokat, édességeket és egyéb apróságokat ajándékoznak egymásnak, így fejezve ki gyengéd érzelmeiket.
Az angolszász kultúrában a Valentin nap a késő középkor óta a romantikus szerelem szimbóluma.
A modernkori Valentin napi levélkék általában szív és galambpár vagy nyilát kilövő Cupido (szerelem isten) motívumokkal ékesek.

A XIX. Századtól kezdődően a saját kézzel készült levélkéket felváltották az előregyártott levelezőlapok, melyeket 1847-ben, régi angol ’valentin-ok’ mintájára kezdett el gyártani és az amerikai Esther Howland.

A XX. Század második felétől a szerelmes levélkék mellett divatba jöttek egyéb ajándékok is, például rózsákat, piros papírba csomagolt csokoládét, szívecske alakú dobozkákat adtak egymásnak, sőt, a 80-as évektől a gyémántipar is elkezdte a Valentin napot mint ékszer ajándékozási alkalmat reklámozni.
Egyes amerikai iskolákban a gyerekek feldíszítik az osztálytermet, és kis kártyákkal és süteményekkel kedveskednek egymásnak. A barátoknak szóló kártyákon leírják, mit kedvelnek tartanak sokra a másikban.
Az Amerikai Üdvözlőlap Szervezet (U.S. Greeting Card Association) becslései szerint évente 1 milliárd Valentin napi üdvözlőlap kerül kikézbesítésre a világban, ami azt jelenti, hogy a karácsony mellett az emberek ilyenkor küldik a legtöbb levelet egymásnak.

Angliában több helyi szokás is kötődik Bálint naphoz.
Norfolkban a ‘Jack Valentine’ nevű fantázia-figura kopogtatja meg a házak ajtaját, majd édességet és egyéb apróságokat hagy ott a gyerekeknek, akik sokszor mindezek ellenére félnek tőle.

Dániában és Norvégiában Valentinsdag-nak hívják a február a 14-ét.
Bár nem annyira népszerű ünnep, mint pl. az USA-ban, sokan elviszik kedvesüket egy gyertyafényes vacsorára, vagy küldenek levelet titkos imádottuknak.

Svédországban 1960 óta, amerikai hatásra ünneplik az ‘Alla hjärtans dag’-ot ("Minden szív napja")
Ezzel szemben Finnországban a Ystävänpäivä azt jelenti “ Barátok napja”.
Mint az az elnevezésből is kitűnik, a finnek ezen a napon nem csak szerelmükről, de barátaikról és szeretteikről is megemlékeznek.

Latin-Amerikában a ‘Szerelem és barátság napján’ az amerikaihoz hasonló, bár kissé hevesebb módon mutatják ki érzelmeiket az emberek ezen a napon.

Japánban egész iparág épült a Valentin nap köré: február 14-én a nőknek szinte kötelezővé vált csokoládét adni valamennyi férfi kollégájuknak (ennek neve viccesen giri-choko – muszáj csoki)
Ezzel szemben a honmei-chokot csak szerelmüknek adják.
A barátok (főleg barátnők) barátság-csokit (tomo-choko) ajándékoznak egymásnak, míg március 14.-én a korábban megajándékozott férfiaknak kell viszonozni a nőktől kapott kedvességeket.

Dél-Koreában és Kínában hasonlóan február 14.-én a nők, március 14.-én pedig a férfiak vesznek csokoládét a másiknak.
Érdekes szokás, hogy azok a dél-koreaiak, akik senkitől sem kaptak édességet, április 14.-én fekete tésztát esznek, ezzel ‘gyászolva’ magányosságukat.

És nálunk?
Magyarországon a 90-es években, szintén angolszász hatásra éledtek fel a nap megünneplésével kapcsolatos szokások és rendezvények.
Azóta a média hatására a Valentin- vagy Bálint nap mint új ünnep, gyorsan beépült a köztudatba.
De valóban annyira új ünnepről van szó?

Bálint nappal kapcsolatban a magyar hagyomány jelentős jóslás-és hiedelemanyagot őrzött meg.
Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a madarak ezen a napon tartják lakodalmukat, ekkor választják ki leendő párjukat.
Ha csiripelésük messzire hallatszik, jó idő lesz. Sok helyütt magokat is szórnak nekik, hogy ezzel is segítsék örömüket.
Azokon a területeken, ahonnan a vadgalambok elköltöztek, erre a napra várják visszatértüket.
A gyümölcsöskertekben ezen a napon veszi kezdetét a fák metszése, és a néphit szerint a Bálint napon ültetett gyümölcsfák gyorsabban megkapaszkodnak, hamarabb rügyeznek és gazdag termést hoznak.
Jó ezen a napon tyúkot ültetni is, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban esztendőben.

Muravidéken Bálint napkor a fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal.
Rábaközben azt mondják, hogy Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás.
Napkelte előtt a szőlőtermesztők megkerülik a szőlőt, megmetszik négy sarkán a tőkéket, hogy megvédjék azt a tolvajoktól és a madaraktól. Máshol a gazda ugyanezzel a céllal körüljárja háza táját.
Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot.
Néhány időjósló megfigyelés is kapcsolódik e naphoz. Bácsfeketehegyen a hideg időnek a jele, ha ezen a napon megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj be” akkor még hidegre kell számítani.

Reméljük sikerült mindenkinek érdekes újdonságokkal szolgálni ;)