Rólunk

Saját fotó
A MESKA a Mindenféle Egyedi Saját Készítésű Alkotás-ok lelőhelye, ahol igényes, saját készítésű tárgyakat lehet adni-venni. Ezen a blogon keresztül szeretnénk megosztani mindenkivel a Meskával kapcsolatos tapasztalatainkat, és talán a gondolatainkat is erről-arról, kis világunk dolgairól. Kellemes olvasást!

2008. október 31., péntek

Sínen vagyunk…


Ismét összeszedtem a Meska legfontosabb statisztikai mutatóit, hogy lássátok, hogy állnak jelenleg a dolgok; az alábbi adatok a mai (2008 október 31.-i) állapotot mutatják:

* A Meskának jelenleg 416 regisztrált felhasználója van,
* Közülük eddig 137-en nyitottak boltot.
* Október 31.-ig a felhasználók 374 sikeres adásvételt bonyolítottak le.
* A Google analytics adatai alapján az oldalnak 12.165 visszetérő látogatója van,
* És naponta átlagosan 700 ember tekinti meg az oldalt

Olyan jó látni, hogy egyre népszerűbbek vagyunk!

:))


Bori

2008. október 29., szerda

Meglepetés kalács kedden

Marciéknál családi hagyomány a kalácssütés; vasárnaponként mindig ott pöffeszkedik az ebédlőasztalon egy kétkilós, csillogó, illatos gyönyörűség.

A legjobb a dologban az, hogy a becses hagyományt a család férfi tagjai viszik tovább, hiszen párom bátyjai és vejei (jó nagy a család:)) rendszeresen örvendeztetik meg szűkebb környezetüket egy saját sütésű kaláccsal.

Pár hónapja (némi unszolás után) végül Marci is beadta a derekát; egy bátyjával folytatott röpke, 40 perces telefonbeszélgetésben kiokosodott a dolog csínját-bínját illetően, és azóta több-kevesebb rendszerességgel ő maga is süt egy veknit.

Tegnap este a fogorvostól hazamenve az alábbi tünemény fogadott a konyhában:


És ha már kellőképpen beindult mindenkinek a nyáltermelése, közkinccsé tenném a receptet is:

0,5 kg finomliszt
8 dkg kristálycukor
1,5 kávéskanál só
10-12 dkg vaj
1 tojás
2,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő

A lisztet egy jó nagy, dagasztásra alkalmas edényben össze kell keverni a többi hozzávalóval illetve a langyos tejjel és kis cukorral felfuttatott élesztővel.
A lényeg a dagasztáson van, szerény véleményem szerint emiatt valóban férfimunka a kalácssütés…
40 percig kell nyüstölni, gyúrni, csapkodni a tésztát, míg ruganyos, de lágy nem lesz.
Ezután langyos helyen, letakarva két órát kell keleszteni, majd 4 részre osztani és megfonni, majd a tetejét tojással megkenni.
180 C-on, 35-40 percig kell sütni, vigyázzunk, hogy meg ne égjen; ha a tojással megkent részek már megpirultak, akkor jó.

Konyharuhába bugyolálva megszegés után is napokig eláll, a legfinomabb vajjal és házi somlekvárral fogyasztva!

Bori

2008. október 28., kedd

Bicaj kontra autó

Egy ideje elkezdett zavarni, hogy elég sokat használjuk az autónkat, már a közeli óvodába is egyre többször autóval mentünk. Aztán szeptemberben szerelőnél volt pár napot, mi pedig ez a rövidke idő alatt teljesen rákaptunk a bringázásra.

Illetve ez azért nem teljesen igaz, hiszen a párom már 2 éve elhatározta, hogy ő heti egynél többször nem ül autóba, kivétel persze ha például nyaralni megyünk. Ezt elég szigorúan be is tartotta, pedig a munkahelye nincs közel, kb. 3/4 óra kitartó kerekezéssel ér csak be, de télen-nyáron hóban-fagyban-esőben is inkább biciklire pattant. Szóval az elkényelmesedés inkább csak engem érintett, amit jól meg is magyaráztam magamnak a gyerekek pici korával, és hogy milyen nehéz velük, hiszen egyikük a hiszti-korszak közepén, másik pedig az elején tart, nem kevés idegtépő pillanatot szerezve nekem...

Persze biciklizni én is imádok, még a gyerekek születése előtt én is mindig bringával jártam dolgozni, és tényleg sokat használtuk. Aztán az egymás után következő terhességeim alatt valahogy egyre jobban elszoktam tőle. Pedig volt gyerekülésünk, sőt, még egy biciklis utánfutót is beszereztünk, hogy az akkor még csak két kicsi gyereket is könnyedén tudjuk szállítani.

Most azonban eljött a mi időnk!!!

Az egy hét biciklire "kényszerülés" következtében ugyanis a nagyobbik lányom megtanult támasztókerék nélkül, amolyan nagyosan 2 keréken pedálozni, a két kisebb pedig egész jól megfér egymás mellett az utánfutóban. Így aztán annyira fellelkesedtem én is, hogy azóta én sem ülök már autóba, még a bevásárlásokat is a bicikliutánfutóval intézem (bár akkor általában "üresen", gyerek nélkül indulok útnak, legfeljebb a nagylányom kísér).
Jó egy hónap kitartó kerékpározás után elkezdtünk azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen mennyibe is kerül havonta az autó. Utánaszámoltunk, és rendesen megdöbbentünk!

Nincs túl drága autónk, és nem is egy mai darab, de így is havi szinten számolva a költségeket (értékvesztés, szervizelési költségek, biztosítások, adók, egyéb költségek), körülbelül 80 ezer Ft-ba kerül, benzinköltség nélkül. Hát nem kis luxus!
Mi azonban erős elhatározást hoztunk, amennyire csak lehet leszorítjuk az autó használatát, és maradunk a kerékpározásnál! És ami a legjobb, hogy erre a nagylányom a legbüszkébb!


Réka

2008. október 21., kedd

Jönnek a barik!

Eddig a saját tervezésű, meglehetősen egyszerű macikon és nyuszikon kívül nem sok mindent varrtam, de most megérett bennem az elhatározás, hogy kipróbáljak már valami összetettebb dolgot is.
Beszereztem egy szabásmintát, amibe régóta bele voltam bolondulva, és a napokban meg is született az első bari. Voilá!

95%-ban újrahasznosított alapanyagok felhasználásával készült; őt azt hiszem, megtartom magamnak ’prototípusnak’ de remélem hamarosan lesznek majd testvérkéi is, akiket feltölthetek a Meskára!

Bori

2008. október 20., hétfő

Őszi barangolások

Ezúttal pár, a Pilisben készült túrás fotót szeretnék megosztani Veletek, kedvcsinálónak.

Kilátás a Vadálló-kövekről

Ugyanaz kicsit magasabbról

Muszáj volt megörökítenem madárlátta ebédünket is, tévedés ne essék, ez nem hot dog, hanem a saját házi zakuszkánk kecskesajttal, nyammm!

Panoráma a Prédikáló székről, a távolban valahol a szmogos Budapest :(

Délutáni fények az erdőben

A túra utolsó szakasza

Bori

2008. október 17., péntek

Egzotikus facsemeték szerető otthont keresnek

Tudtátok (mert én eddig nem) hogy a Népliget kellős közepén van egy kis kertészet?

Nagynénémtől, aki az V. kerületi városvédő egyesület lelkes tagja, a napokban értesültem róla, hogy a kertészetben magról szaporított, különleges facsemetéket helyszűke miatt elajándékoznának.
Egyebek mellett a következő botanikai különlegességeket lehet hazavinni:

Páfrányfenyő, Atlaszcédrus, Arizóniai ciprus, Gyászciprus, Török mogyoró, Fekete dió, Tiszafa, Görögfenyő, Kaukázusi jegenyefenyő, Törzses mahónia, Gyantásciprus, Libanoni cédrus, Himalája cédrus és Mammutfenyő (sajnos ez utóbbiról lebeszéltek, mert rendkívül kényes, az egész kert földjét át kellett volna szitálni illetve ki kellett volna cserélni miatta…)

A csemeték közt akadnak egészen fiatal, 20 cm magas, de fejlettebb, akár méteres példányok is. A fácskák szemrevételezéséhez illetve elhozatalához előzetes telefonos egyeztetés szükséges az alábbi számon: Herczeg Géza: 06 30 454 2665

Figyelem! Mivel Géza, az örökbeadó saját gyermekeiként gondozza és szereti ezeket a ritka fácskákat, csak komoly, elkötelezett örökbefogadók jelentkezzenek!

Bori

2008. október 16., csütörtök

Sushi és recycling

…avagy így riszájklingolok én…

Az irodában divatba jött a sushi.
Az első adagot még anno Gabi barátnőm unszolására rendeltem meg, és emlékszem, kissé fanyalogva forgattam a számban a kis falatkákat, hiába, idő kell, míg az ember lánya megszokja ezeket az újfajta ízkombinációkat.
Na és a wasabit, ami első ránézésre egy ártatlan kis marcipángolyócskának tűnik, de jajj annak, aki tévedésből bekapja egyben, hiszen ebből az ördögien csípős képződményből pár molekula is bőven elég a nyelőcsövünk teljes lemaratásához.

A második adagot már kifejezett élvezettel fogyasztottam el, és azóta a sushi-kultúra elkötelezett terjesztője lettem kollégáim körében; egyre többen kapnak rá a dologra, és manapság nem ritka, hogy egyszerre tízen is rendelünk ’jappánt’.

Mindez szép és jó lenne, ha a lelkiismeretem mélyén nem motoszkálna ott egy nyugtalanító érzés, valahányszor sushit rendelünk; a belső vívódás oka a szemétgyártás, amit hóbortunknak hódolva akarva-akaratlanul is támogatunk.

Merthogy a sushi kis műanyag tálcákon érkezik, papírtokba rejtett evőpálcákkal, és a kötelező szója szósznak is külön kis tégelye van ám!

Mi lesz a sorsa ennek a rengeteg csomagolóanyagnak a dorbézolás végén?
Háborgó lelkiismeretem megnyugtatására a problémára az alábbi megoldást dolgoztam ki:

A megtisztított műanyag tálcákat, illetve a papír csomagolóanyagokat összegyűjtöm, és munkából hazafelé kidobom az útba eső szelektív kukákba; ellenben az evőpálcákat és a kis szója szószos tégelyeket más célokra tartogatom…

A tégelyek remek tárolóeszköznek bizonyultak; eddig ömlesztve tartott, sokszor elkallódó gyöngyeim most katonás rendben, átlátható módon sorakoznak egymás mellett, nem is beszélve a különböző vetőmagokról, melyeket szintén sokkal rendezettebb módon tárolhatok bennük.


Az idők során összegyűjtött evőpálcikák idén tavasszal tettek remek szolgálatot, mikor is első ízben próbálkoztunk saját paradicsom termesztésével; a gyenge, nyurga kis palántáknak tökéletes karó készült belőlük, és örömmel konstatáltam, hogy idővel a pálcák földbe szúrt vége elkorhadt, tehát ’ visszatért az örök körforgásba’.
Arra is rájöttem, hogy frottírból és műszőrméből készült játékaim vatelinnal töméséhez is jól jön, ha kéznél van egy evőpálca; használata nagyban megkönnyíti a végtagok, vékonyabb tartozékok kitömését.

Hát így riszájklingolok én.

2008. október 13., hétfő

Egy kis statisztika…



Sokan kérdeztétek, hogy hol lehet látni, hány felhasználója van már a Meskának, hány sikeres adásvétel történt, stb, ezért most tájékoztatásképpen összeszedtem pár adatot, hogy Ti is megtudjátok, hogyan is állunk a számokkal.


Magukban ezek az adatok nem sokat árulnak el, de hozzáértők szerint annak tudatában, hogy az oldal még csak alig több mint 2 hónapja fut, és csak most kezdjük el komolyabban reklámozni, ezek a számok nagyon bíztatóak… Mindez nagymértékben köszönhető Nektek, akik kitettétek a logónkat a blogotokra, weboldalotokra, és megemlítettetek minket fórumokon illetve barátaitoknak, ismerőseiteknek :-)


Nem csigázom tovább a kedélyeket, akkor lássuk a lényeget!

*A Meskán a július 19.-i indulás óta 314 ember regisztrált,
*Közülük eddig 112-en nyitottak Meska boltot :)
*Október 12.-ig a felhasználók 252 sikeres adásvételt bonyolítottak le.
* Az elmúlt két hét adatait nézve a napi átlagos látogatásszám 683, egyedi látogatószám pedig 486 fő.
*A Google analytics adatai alapján az oldalnak 9074 visszetérő látogatója van,
*Akik látogatásonként átlagban 5,47 percet töltenek a Meskán, illetve
*Egy-egy látogatás alkalmával 13,3 aloldalt tekintenek meg.

Reméljük ez a kis beszámoló lelkesítő hatással lesz mindenkire :)

2008. október 8., szerda

Tátra Utoljára

A hétvégén Marcival úgy döntöttünk, meglátogatjuk idén még egyszer utoljára nagy szerelmünket, a Magas Tátrát; úgyis mindenhol azt olvasni, hogy a hegy ősszel a legszebb, erről a saját szemünkkel kellett megbizonyosodni!

Három napot szántunk a dologra, de sajnos a szombatot elmosta az eső, így ezt a napot főként a lehangoló poprádi plázák tanulmányozásával töltöttük…

Vasárnap reggel hajnalok hajnalán indultunk a hegyre, csipkedni kellett magunkat, hiszen ilyenkor már korán sötétedik, nem szerencsés vaksötétben lebotorkálni a magasból.
Hideg volt és köd, alig pár méteres látótávolság, sehol egy lélek; így meneteltünk tán 2-3 órán keresztül, kissé morcosan, és közben konstatáltuk, hogy a magasság emelkedésével egyre több hó vesz körül minket.

Aztán egyik pillanatról a másikra hirtelen eloszlott a köd, és kitárult körülöttünk a mennyország.

Végül a nap is kisütött, és kiderült, a gyönyörűség még tovább fokozható…
Csak a szikrázó napsütés, a vakító, szűz hó, és a pesti füleknek oly szokatlan, tökéletes csönd.
Leírhatatlan élmény.

Rajtunk kívül két kisebb csapat indult el aznap a Bystré sedlo, másnéven Lorenz hágó (2314 m) megmászására , de a hirtelen lehullott nagy hó az utolsó, meglehetősen meredek szakasz előtt mindannyiukat visszafordította; így Marcival elsőként mi vájtunk utat a néhol combig érő hóban, sokszor szem elől tévesztve még a turistajelzést is.

Patakokban ömlött rólam a víz, fülemben dobolt a saját szívverésem, aztán egyszer csak ott álltunk a nyeregben, alattunk-körülöttünk pedig az elvarázsolt hegy.

A lefelé út, az egy-két gatyafékes szakaszt leszámítva zökkenőmentes volt, egy helyen megálltunk enni és sütkérezni egy utolsót.

Majd a hóhatárt elhagyva pár mirelit áfonyát is sikerült begyűjteni.
Késő délután, fáradtan, mégis teljesen feltöltődve értünk vissza a "civilizációba" ahol is muszáj volt búcsúzóul egy-két felettébb giccses tájképet készítenem a ködbe burkolózott, őszi Tátráról.


Bori

2008. október 3., péntek

VIGYÁZZ, KÉSZ, RAJT!

Végre-valahára elindult a blog!

Ezentúl itt olvashattok majd hosszabb-rövidebb szösszeneteket a Meskás történésekről, illetve saját apró-cseprő dolgainkról is; reméljük, hogy a blog segítségével sikerül majd kicsit közelebb kerülnünk Hozzátok, az oldal felhasználóihoz.

Kellemes olvasást, sikeres meskázást!

Réka és Bori