Hétfői Meska portré kedden. Bemutatkozik Vattacukorhajúlány!

Népszerű alkotóinkat bemutató sorozatunkban ezúttal Vattacukorhajúlányt ismerhetitek meg kicsit közelebbről.
Kellemes olvasást!


M: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!

Horváth Mónika vagyok, illusztrátor.
Végzettségem tekintve rajz-vizuális kommunikáció szakos tanár lennék, de van egy fazekas szakmám is.
Meska boltomban grafikákról készült reprodukciókat, akvarelleket, textilszatyrokat, és hamarosan babákat is találhattok tőlem.

M: Mióta foglalkozol ezzel a technikával és ki vagy mi indított el
ezen az úton?

A rajzolás a lételemem, nem is emlékszem olyanra, hogy ne lettem volna "szerelmes" a papírba és a vonalakba.

A varrás egy sokkal későbbi dolog az életemben, egy hirtelen jött hobbiból nőtte ki magát mindennapos tevékenységgé. Akkoriban szükségem volt még egy kifejezési formára, és a varrás tökéletesen megfelelt, sőt, minden nap újabb és újabb ötletek jönnek, a varrás néhol összefonódik a rajzolással, néha kissé eltávolodik tőle..

M: Hogyan szoktál alkotni, miből merítesz ihletet?

Állandó ihletettségem van, ritkán törik meg rövid időszakok, amikor semmit sem akarok csinálni.
A képek a bennem lévő hangulatokból jönnek létre, ha saját örömömre alkotok, akkor maguktól, ha valamihez rajzolnom kell, akkor azért szem előtt kell tartani jónéhány külső szempontot is.

A varráshoz legtöbbször maga az anyag ihlet meg, általában azonnal látom egy textilben a kész táskát.
Viccesen szoktam is mondani, hogy mindenben táskabélést látok.
A táskáim hasonlóan készülnek, mint amikor például egy képet festek: összeválogatom az anyagokat, gombokat, gyöngyöket, és többféle színű cérnát, hasonlóan állnak össze a részletek, mint amikor kép születik.
Vannak olyan anyagaim, amelyek azt várják, hogy megtaláljam a számukra tökéletes bélésanyagot, gombot.

M: Az alkotáson kívül milyen kedves időtöltéseid vannak még?

Nagyon kevés az az idő, amit nem alkotással töltök, lévén, hogy az illusztrálás a munkám, de amikor nagy ritkán sikerül kikapcsolódnom, akkor filmeket nézek, vagy elmegyek sétálni.
Ilyenkor még egy ideig nem tudok elszakadni a munkától, és előfordul, hogy már sietek haza, mert le kell rajzolnom valamit.
Nagyon szeretek főzni, receptből is és improvizálva is, szeretek ábrándozni / bambulni csak úgy és klasszikus módon, vízparton nyaralni, olvasni.

M: Mit tartasz fontosnak általában az életben és alkotóként milyen
értékeket képviselsz?

Alkotóként talán az a legfontosabb, hogy amit magamból adok, az kellemes, derűs legyen, valami pozitív plusszal, legyen benne humor és életigenlés.

Az életben?
Önismeretet és pozitív hozzáállást, együttműködést, egyensúlyt.
De ez az alkotásra is igaz, úgyhogy ha egyetlen szóval szeretnék válaszolni erre a kérdésre, akkor : harmóniát.
A hétköznapi csodákat, a tudatos pillanatokat, amikor meg tudunk állni és élvezni az életet. Erre törekedni és minél többször megélni.

M: Mit tanácsolsz azoknak az alkotóknak, akik nemrég kezdtek el
árusítani a Meskán? Szerinted mi a siker titka?

Az alkotásokkal kapcsolatban azt javaslom, hogy csak olyan terméket kínáljatok eladásra, amit ti is szívesen megvennétek.
Fontos a jó fotó, ezt is többen említették már, én is csak megerősíteni tudom.
Igen, sok idő, jó fények kellenek, kitalálni a beállítást, fotózni, feltölteni, komponálni, utómunkálatok, de törekedni kell rá.
Ez mostmár könnyebb, mert itt a jó idő és a sok fény:)

M: Megosztanál velünk egy apró tippet, vagy megmutatnád, hogyan készítesz el egy egyszerűbb tárgyat?

Persze.
Ha megengeditek, összekötöm a hasznosat a hasznossal: szükségem volt egy mutatós tűpárnára, úgyhogy az ő elkészítési fázisait fotóztam.
Ha jól emlékszem, az eredetinél (egy külföldi oldalon láttam) több volt a varrás, én ahol lehet, ragasztással helyettesítettem, de így legalább gyorsabb és nem kell hozzá varrótudás:) nagyon egyszerű.

Muffin alakú tűpárna

Szükségünk lesz hozzá egy lapos konzervdobozra (ez nálam egy cukorkás dobozka alja volt, de a tonhalkonzerv doboza is szuper), kétféle textilre, ragasztóra, vatelinre vagy vattára a kitöméshez.

Először beragasztjuk a doboz alját a megfelelő textillel, amíg szárad, lehet oda lehet fogatni egy befőttesgumival.
Egy keskeny csíkot beszegünk és a doboz oldalára ragasztjuk, száradásig két gombostűvel segíttem rá.
A felső részhez egy nagyobb anyag közepére helyezzük a vattalabdacsot, és az anyag széleit kis csokorba rendezzük. Közben egyenletesen oszlassuk el benne a vattát, és az anyag ráncait is, hogy mindenhol szépen kitöltse a tömés.

Ezután jó szorosan összekötjük vagy gumizzuk, egy kicsit meglapítjuk és belehelyezzük a doboz nyílásába.
Itt ki fog derülni, hogy elég nagy-e a labda vagy sem, de lehet korrigálni.
Ha jó a méret, a doboz száját belülről körberagasztózzuk, belenyomjuk a felsőrészt, egy-két mozdulattal eligazgatjuk, és hagyjuk száradni.
Szalaggal díszítettem, de kerülhet rá csipke, fodor, még "igazi" muffinos papírt is hajtogathatunk hozzá.
Díszíthetjük a tetejét gyöngyökkel, én csak azért nem tettem, mert általában nem nézek oda, hová szúrom a tűt:)



(Az eredeti tűpárna lépései itt találhatóak, Amanda Jean oldalán.)

Nézz be Mónika boltjába: http://www.vattacukorhajulany.meska.hu