Mindentudás sorozat: Mi fán terem a szecesszió?

Úgy tűnik reneszánszát éli a szecesszió!
A Meskán is egyre-másra tűnnek fel a lágy, kacskaringós stílus ihlette alkotások, ezért úgy gondoltam, kicsit beleásom magam a témába, és összegyűjtöm az irányzatról a legfontosabb tudnivalókat.
Már csak azért is, mert annak én magam is nagy rajongója vagyok ;)

A 19. és 20. század fordulóján, azokban a bizonyos boldog békeidőkben, Európa és Amerika országaiban szemet gyönyörködtető, dekoratív új stílus született; a szecesszió.

Az ekkor készült épületek, műtárgyak és iparművészeti alkotások a mai kor emberét is elkápráztatják, mi több, a kortárs építészeket, lakberendezőket is újra és újra megihletik.

Amit Magyarországon szecessziónak nevezünk, azt Németországban Wellenstil-nek azaz ’hullámstílus’-nak, Olaszországban stile floreale-nak, vagyis ’virágos stílus’-nak, francia nyelvterületen Art Nouveau-nak, Spanyolországban és a dél-amerikai országokban Modernismo-nak, az USA-ban pedig Luis Comfort Tiffany után Tiffany stílusnak hívják.

Ez a növényi motívumokat használó, sokak által "indás stílusnak" is nevezett művészi kifejezésmód különböző előzményeken alapulva sajátos változatokban öltött testet az egyes országokban. Mégis az egyik legkönnyebben felismerhető és azonosítható stílus.

Főbb jellemzői: a nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.

A "szecesszió" szó kivonulást jelent, a latin ’sēcēdere-kivonulni’ igéből kapta nevét.
A világban szinte egyszerre megjelenő új stílus a korábbi évtizedekben kibontakozó és egyre nagyobb teret hódító ipari kultúra ellenében jött létre.
Az új stílus az építészetben és az iparművészetben is a tartalom és a forma közeledésére törekedett. A tervezők mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát.

A szecesszió egyik közvetlen előzménye az Angliában létrejött Arts and Crafts (művészet és kézművesség) mozgalom volt, melyet az angol John Ruskin (1819-1900) író, esztétikus könyvei indítottak el. A mozgalom tagjainak ’utópisztikus’ elképzelése az volt, hogy a művészetet az emberek mindennapi életének részévé tegyék.
A sorozatgyártott silány minőségű tárgyak helyett olcsóbb anyagokból készült, de szép és funkcionális tárgyakat akartak létrehozni, hogy a szegényebb rétegek is esztétikus környezetben élhessenek.
De mivel a kézműves munka már akkor is igen költséges volt, a néhány évtized múlva kialakult szecessziós stílus legszebb darabjai mégis leginkább a tehetősebb rétegek megrendelésére készültek.

A századfordulón kialakuló metropoliszok egységesített építészete (a historizmus és az eklektika jegyében tervezett épületek) után az emberek egyedi enteriőrökre és egyedi tárgyakra vágytak, melyeket hagyományos, kézműves eljárásokkal hoznak létre.

A szecessziós stílusban dolgozó mesterek teljességre törekedtek, minden részletre odafigyeltek. Építész, képzőművész és kézműves szoros együttműködésére volt szükség, mint hajdanán, a letűnt idilli korokban.
Számos építész és képzőművész működött együtt asztalosokkal, lakatosokkal, szövőkkel, keramikusokkal, üvegkészítőkkel. A közös munka gyümölcseként létrejött épületek külseje és belseje a tervezők élénk fantáziájáról és a kivitelezők magas fokú mesterségbeli tudásáról tanúskodott. A lendületes vonalak, a tekergő indák, az ábrázolt formák, melyek hol világos, hol rejtélyesebb szimbolikus tartalmak hordozói, mindig magukkal ragadják a nézőt.

A szecesszió legismertebb külföldi képviselői a katalán építész, Antoni Gaudí (Sagrada Familia templom, és Güell park és a Casa Milá Barcelonában) és Hector Guimard, a párizsi metró tervezője.
Szinte mindenki ismeri az osztrák Gustav Klimt és a cseh Alfons Mucha gyönyörű festményeit, valamint a szomorú életű Toulouse Lautrec nőalakos plakátjait.

Magyarország legjelentősebb szecessziós építésze Lechner Ödön (1845-1914) volt, aki
nem a külföldről beáramló új stílus jegyeit használta, hanem a magyar népművészet gyökereire támaszkodva, azokat egyszersmind megújítva alakította ki egyéni kifejezésmódját.
Lechner nevéhez fűződik többek között a budapesti Iparművészeti Múzeum épülete, a kecskeméti Városháza, és a pozsonyi Kék templom is.

A szegedi Reök-palota homlokzata Magyar Ede keze munkáját dícséri, a kecskeméti Cifrapalota pedig Márkus Géza tervei alapján épült.

A hazai képző- és iparművészet jeles szecessziós képviselői voltak Rippl-Rónai József, Vaszary János, Róth Miksa és Zsolnay Vilmos, a híres Zsolnay porcelán gyár megalapítója.

Végezetül látogassunk el képzeletben Budapest leghíresebb századfordulós épületeihez!

A Gellérthegy mélyének barlangjaiból előtörő gyógyvizek hasznosítására hozták létre a több mint 80 éve üzemelő Hotel Gellért Szállót és Gyógyfürdőt, mely méltán ékessége nemcsak a Duna-partnak, hanem az egész városnak is.

A pesti oldalra átkelve tekintsük meg a mind külsejében, mind belsejében impozáns Iparművészeti Múzeumot (melyben egyébként a szecesszióról szóló kiállítást is láthatunk).

Az épület messziről is szembetűnő dísze a tetőzete, melynek érdekessége, hogy a porcelánjáról világhíressé vált Zsolnay gyárban készültek az ún. Zsolnay majolika cserepei. (Ez az anyag egyébként sok híres budapesti épület tetejét díszíti.) Az épület 1893 és 1896 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula díjnyertes tervei alapján. A múzeum teljes szerkezete első pillantásra látszik. Ez a tökéletes hatás az acélszerkezet briliáns felhasználásának köszönhető.

Ezután látogassunk el a "zene szentélyébe" a Zeneakadémiára. A stílusok keveredésével született, szobrokkal és reliefekkel gazdagon díszített épület magán visel barokk, klasszikus és keleties jegyeket egyaránt. A középső kiszögellés koronapárkányzata felett álló bronz démon figurák az 1905-ös milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás magyar pavilonját díszítették. A belső szerkezet jól példázza a minden művészeti ág integrálására irányuló századfordulós törekvést.

Könnyedebb kikapcsolódásra vágyva meglátogathatjuk az 1866-óta működő Fővárosi Állat- és Növénykertet. A keleties, egzotikus hatású épületekben, pavilonokban, vadregényes műsziklák között mesterséges tavakban, akváriumokban, üvegházakban a világ legkülönbözőbb helyeiről származó állatok és növények tízezreit tekinthetjük meg.
A szintén Zsolnay-majolikával fedett elefántház a közelmúltban Europa Nostra díjat kapott.

Kirándulásunk lezárásaként vegyüljünk el egy kicsit a hamísítatlan pesti forgatagban, persze méltó környezetben. A Vásárcsarnok épületét, mely egyike Budapest legnagyobb élelmiszerpiacainak, Petz Samu tervezte. Azt már szinte említeni sem kell, hogy tetejét Zsolnay-majolika díszíti. 10 500 m2 alapterületén több száz kisebb nagyobb üzletnek ad otthont.

Bori