Egy meggymag meg még egy meggymag

Egy kis műhelytitkot osztanék meg Veletek, bár tudom, nem éppen meggyérlelő napokat élünk, de ki tudja, talán jövő tavaszra többen kedvet kaptok a riszájklingnak ehhez a sajátos formájához ;)

Történt pedig, hogy korábban a frottír nyulaim fülébe nehezéknek, hogy szép lógósak legyenek, felezett sárgaborsót töltöttem. Mert olcsó, természetes, és amúgy sem enném meg főzelék formájában.
Aztán egyszer elgondolkoztam azon, hogy mi van akkor, ha valaki kimossa a nyuszót, és a felezett sárgaborsó szépen kicsírázik a fülében?
Hmmm…sürgősen ki kellett találnom valami alternatívát!
A neten találtam egy igen terjedelmes leírást a meggymag újrahasznosításának lehetőségeiről, amitől teljesen belelkesültem; rögtön ki is próbáltam az új tömőanyagot, melyet azóta is sikerrel használok.

A dolog menete a következő:
A kiköpött meggymagokat meleg vízben, jó sok (kb. 10 dkg) sóval állni hagyom 1-2 napig, majd felteszem őket főzni.
Elég sokáig kell főniük, de mivel a só már részben elvégezte a dolgát, szép fokozatosan a legkisebb gyümölcsmaradványok is leválnak a magokról, közben pedig csodálatos finn-szauna illat tölti be a levegőt.
Kb. egyórás főzés után hideg vízzel többször átöblítem a magokat, majd egy érdes konyharuha vagy törölköző segítségével egymáshoz dörzsölgetve őket eltávolítom az utolsó héjmaradványokat is.
Így néz ki a tisztított meggymag.

Úgy tudom a meggymag azért is tökéletes tömőanyag, mert jól tartja a hőmérsékletet, pl. egy magokkal tömött párna, állatka a mélyhűtőbe helyezve úgy lehűl, hogy utána nagyon jól használható sajgó testrészek kezelésére, de ugyanígy a mikróban felmelegített, meggymaggal tömött tárgyak jó használatot tesznek pl. egy görcsölő hasra helyezve.


Bori