Reméljük élvezettel olvassátok majd ezeket az ’interjúkat’ melyeknek segítségével talán kicsit könnyebben indulnak majd a dolgos hétköznapok is.
Sorozatunk indításaként és egyben kedvcsinálóként bemutatkozik Bóbita, aki mellesleg a Meska egyik szerkesztője is.
Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek. (Hogy hívnak, mivel foglalkozol, stb. )
Hídvégi Borbála, alias Bóbita vagyok, a Meska egyik ’anyukája’.
A civil életben napi nyolc órában egy multi cég irodájában dolgozom, és a fennmaradó szabadidőmet próbálom, több-kevesebb sikerrel, beosztani a Meska és az alkotás között.
Lassan nyolc éve élek boldog párkapcsolatban egy fantasztikus emberrel, Marcival, akinek okos tanácsai és végtelen türelme nélkül a Meska azt hiszem nem is létezne.
Meska: Mióta foglalkozol ezzel a technikával és ki vagy mi indított el ezen az úton?
A ’babrálás’ mindig is jelen volt az életemben, már négy évesen ötvösnek készültem, családomat állandóan saját ’művekkel’ hökkentettem meg, és majd egy évtizedig jártam különféle rajziskolákba.
Szerintem kézidegességem van.
Egyszerűen muszáj mindig matatnom valamivel, nem tehetek róla, csak így érzem jól magam.
A varrás úgy 4 éve robbant be az életembe, akkoriban készült az első mackóm, aminek a szabásmintája is saját kreálmány.
Meska boltomban főleg géppel és kézzel varrt gyermekjátékokkal, és kisebb kiegészítőkkel, kitűzőkkel és hasonlókkal találozhatsz, de tele vagyok új ötletekkel, és a jövőben tervezem táskák és gyermekszobai falvédők készítését is.
Mostanáig szüleim vénséges Neumann gépét nyüstöltem, de pár hónapja megérett bennem az elhatározás egy saját gépre.
Kdatta tanácsait követve (amikért azóta is nagyon hálás vagyok!) több álmatlan éjszaka, és hatalmas sóhajtozások közepette vettem egy Pfaff márkájú masinát, akivel azóta is – sokszor éjszakába nyúlóan – ismerkedem.
Azt hiszem jó barátok leszünk, én meg a Pfaff ;)
Meska: Hogyan szoktál alkotni, miből merítesz ihletet?
Ihletet általában a kék metró Ferenc körút és Újpest közti szakaszán, munkába menet, vagy még inkább jövet szoktam kapni.
Ha leülök és becsukom a szemem, egy pillanat alatt módosult tudatállapotba kerülök és ilyenkor csak úgy cikáznak agyamban a jobbnál jobb ötletek.
Persze ismerve magamat ezeket leszállás után azonnal elfelejteném, ezért előrelátó módon mindig van nálam egy kis jegyzetfüzet, amibe ilyenkor gyorsan lefirkantom az ötleteket.
Az utastársak legnagyobb megrökönyödésére.
Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy mások alkotásai teljesen hidegen hagynak.
Sokszor ’megihletődöm’ egy-egy kirakat, vagy interneten látott csoda láttán, de ilyenkor az ötletet addig gyúrom, csűröm-csavarom, hogy a végeredményben totálisan benne vagyok én is.
Meska: Az alkotáson kívül milyen kedves időtöltéseid vannak még?
Fú, hely hiányában csak a legfontosabbak;
Imádok minden, szabad ég alatt űzhető sportot, a túrázást, hegymászást, lovaglást, síelést, korcsolyázást, evezést, és a kerti ágyásban hajlongást (utóbbitól is tud az ember lányának izomláza lenni, hajajj. Főleg a tomporában.Tehát sport ez is).
És ékszereket is szoktam készíteni ;)
Meg olvasni is, ha egy pillanatra alábbhagy a kézidegességem.
Az utóbbi időben meglehetősen rákaptam a korábban lenézett hangos könyvekre.
Nagyon praktikus, ha varrás, vagy egyéb babrálós tevékenység közben az ember mellesleg még ’olvasni’ is tud; és vicces, hogy sokszor mennyire befolyásolja a készülő művet az aktuális ’olvasmány’.
Meskázni is nagyon szeretek;
Örülni minden új tehetségnek, minden új boltos első eladásának, a statisztikában az új ’csúcsoknak’.
Ja, ki ne felejtsem, jókat enni is szeretek!
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és alkotóként milyen értékeket képviselsz?
Az életben azt tartom fontosnak, hogy azt csinálhassam, amit szeretek, és hogy értelmes, hasznos célokért dolgozhassam nap mint nap.
Ezen kívül fontosnak tartom, úgy általában, az alázatot.
Hogy becsüljük meg, és örüljünk annak, amink van; a szerető társunknak, az egészségünknek, a tehetségünknek, a minket körülvevő természet csodáinak.
Hídvégi Borbála, alias Bóbita vagyok, a Meska egyik ’anyukája’.
A civil életben napi nyolc órában egy multi cég irodájában dolgozom, és a fennmaradó szabadidőmet próbálom, több-kevesebb sikerrel, beosztani a Meska és az alkotás között.
Lassan nyolc éve élek boldog párkapcsolatban egy fantasztikus emberrel, Marcival, akinek okos tanácsai és végtelen türelme nélkül a Meska azt hiszem nem is létezne.
Meska: Mióta foglalkozol ezzel a technikával és ki vagy mi indított el ezen az úton?
A ’babrálás’ mindig is jelen volt az életemben, már négy évesen ötvösnek készültem, családomat állandóan saját ’művekkel’ hökkentettem meg, és majd egy évtizedig jártam különféle rajziskolákba.
Szerintem kézidegességem van.
Egyszerűen muszáj mindig matatnom valamivel, nem tehetek róla, csak így érzem jól magam.
A varrás úgy 4 éve robbant be az életembe, akkoriban készült az első mackóm, aminek a szabásmintája is saját kreálmány.
Meska boltomban főleg géppel és kézzel varrt gyermekjátékokkal, és kisebb kiegészítőkkel, kitűzőkkel és hasonlókkal találozhatsz, de tele vagyok új ötletekkel, és a jövőben tervezem táskák és gyermekszobai falvédők készítését is.
Mostanáig szüleim vénséges Neumann gépét nyüstöltem, de pár hónapja megérett bennem az elhatározás egy saját gépre.
Kdatta tanácsait követve (amikért azóta is nagyon hálás vagyok!) több álmatlan éjszaka, és hatalmas sóhajtozások közepette vettem egy Pfaff márkájú masinát, akivel azóta is – sokszor éjszakába nyúlóan – ismerkedem.
Azt hiszem jó barátok leszünk, én meg a Pfaff ;)
Meska: Hogyan szoktál alkotni, miből merítesz ihletet?
Ihletet általában a kék metró Ferenc körút és Újpest közti szakaszán, munkába menet, vagy még inkább jövet szoktam kapni.
Ha leülök és becsukom a szemem, egy pillanat alatt módosult tudatállapotba kerülök és ilyenkor csak úgy cikáznak agyamban a jobbnál jobb ötletek.
Persze ismerve magamat ezeket leszállás után azonnal elfelejteném, ezért előrelátó módon mindig van nálam egy kis jegyzetfüzet, amibe ilyenkor gyorsan lefirkantom az ötleteket.
Az utastársak legnagyobb megrökönyödésére.
Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy mások alkotásai teljesen hidegen hagynak.
Sokszor ’megihletődöm’ egy-egy kirakat, vagy interneten látott csoda láttán, de ilyenkor az ötletet addig gyúrom, csűröm-csavarom, hogy a végeredményben totálisan benne vagyok én is.
Meska: Az alkotáson kívül milyen kedves időtöltéseid vannak még?
Fú, hely hiányában csak a legfontosabbak;
Imádok minden, szabad ég alatt űzhető sportot, a túrázást, hegymászást, lovaglást, síelést, korcsolyázást, evezést, és a kerti ágyásban hajlongást (utóbbitól is tud az ember lányának izomláza lenni, hajajj. Főleg a tomporában.Tehát sport ez is).
És ékszereket is szoktam készíteni ;)
Meg olvasni is, ha egy pillanatra alábbhagy a kézidegességem.
Az utóbbi időben meglehetősen rákaptam a korábban lenézett hangos könyvekre.
Nagyon praktikus, ha varrás, vagy egyéb babrálós tevékenység közben az ember mellesleg még ’olvasni’ is tud; és vicces, hogy sokszor mennyire befolyásolja a készülő művet az aktuális ’olvasmány’.
Meskázni is nagyon szeretek;
Örülni minden új tehetségnek, minden új boltos első eladásának, a statisztikában az új ’csúcsoknak’.
Ja, ki ne felejtsem, jókat enni is szeretek!
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és alkotóként milyen értékeket képviselsz?
Az életben azt tartom fontosnak, hogy azt csinálhassam, amit szeretek, és hogy értelmes, hasznos célokért dolgozhassam nap mint nap.
Ezen kívül fontosnak tartom, úgy általában, az alázatot.
Hogy becsüljük meg, és örüljünk annak, amink van; a szerető társunknak, az egészségünknek, a tehetségünknek, a minket körülvevő természet csodáinak.
A mindennapokban próbálok tudatosan, a természet kímélését szem előtt tartva élni:
Hétközben tömegközlekedek, igyekszem, amit csak lehet újra hasznosítani (ezzel egyébként sokszor szűkebb környezetem idegeire megyek) és a boltban is előnyben részesítem az újrahasznosítható csomagolású, lehetőleg hazai előállítású termékeket, amikkel nem kellett kamionoknak országhatárokon át fel-alá furikázniuk.
Alkotóként is a környezettudatosság a legfontosabb elvem.
A ’flancos’ új anyagok helyett sokkal szívesebben álmodok bele játékokat a megúnt, akár kidobásra szánt anyagokba.
Olyan jó látni, mikor ezeknek az újjászületett tárgyaknak aztán valaki örül!
Meska: Mit tanácsolsz azoknak az alkotóknak, akik nemrég kezdtek el árusítani a Meskán? Szerinted mi a siker titka?
Mindegy, hogy milyen technikával dolgozol, a lényeg az, hogy szeresd, amit csinálsz, és varázsold el saját magad az alkotásaiddal; ezután meglátod más is hasonlóan ’elvarázsolódik’ majd tőlük!
Eddigi tapasztalataim szerint az első eladás jön össze a legnehezebben mindenkinek, utána a többi már megy magától.
Ha belegondolsz, nincs ezen semmi meglepő, hisz az embereknek kell egy kis idő, míg kialakul a bizalmuk és megbarátkoznak egy ’ismeretlen’ alkotóval.
Még egy tanács: ne sajnáld a pénzt egy jó fényképezőgépre, illetve az időt annak kiismerésére!
Egy jó fotó (főleg internetes árusításkor) száz szónál is többet ér!
Meska: Megosztanál velünk egy apró tippet, vagy megmutatnád, hogyan készítesz el egy egyszerűbb tárgyat? (minimum 2 maximum 4 lépésben bemutatva, fotókkal illusztrálva)
Persze ;)
Korábban nagyon szerettem köveket festeni, de sajnos mostanság erre egyre kevesebb időm jut.
Az alábbiakban egy dunai kavicsra festett házikó elkészítését szeretném bemutatni.
1. Amire szükséged lesz:
- 1 db többé- kevésbé házikó alakú kő, ami egy sima felületen megáll a talpán
- többféle vastagságú ecset
- matt akrilfesték
2. Először befestem a ház falát (nem muszáj fehérnek lennie, lehet kísérletezni izgalmas színekkel) majd tetőt is csinálok neki.
3. Egy nagyon finom, lehetőleg 0-ás ecsettel, alulról felfelé haladva megfestem a tető cserepeit. Ezekhez a vékony vonalakhoz nem fekete, hanem nagyon sötét barna festéket használok, amit pirosból és zöldből keverek.
Ezután kezembe veszem a házikót, és próbálom belelátni az ablakokat, a kaput, az esetleges egyéb elemeket. Mindig igyekszem kihasználni a kő textúráját, oda kerülnek az egyes elemek, ahol az adja magát, egy repedés, kitüremkedés, stb. formájában.
A bemutatott ház egy alapverzió, de a fantáziádra van bízva, mi minden festesz még rá; erkélyt, repkényt, fát, bolt kirakatot, vagy ami még eszedbe jut.
A bemutatott ház egy alapverzió, de a fantáziádra van bízva, mi minden festesz még rá; erkélyt, repkényt, fát, bolt kirakatot, vagy ami még eszedbe jut.
12 megjegyzés:
Jaj dejó :) ennek nagyon örülök, megismerhetek személyesen kreatív embereket ! Hurrá :)))
Gratula az ötlethez és a kivitelhez is , várom a többi bemutatkozó interjút is .
:))
Jó volt ilyen hosszan olvasni! Sőőt! Ekkora méretben látni!
Hajni
Sziasztok!
Köszi a lelkes hozzászólásokat!
Hajni, én azért nem bánnám, ha nem lehetne azt az első képet annyira kinagyítani ;))
Ezentúl hétfőnként mindig érdemes lesz bekukkantani!
Sziasztok!
Nagyon jó ötlet ez a Meska portré!!
Nem lesz közvéleménykutatás, hogy kiket szeretnénk látni? Lenne néhány ötletem...:)
Kriszti
Már nagyon vártam, remek, hogy elkezdtétek!
Szia Krisztina!
Te kire lennél kiváncsi?
:)
Adél, köszi a lelkes szavakat, mi is örülünk, reméljük, sikeres lesz az interjú-sorozat!
Hát méretezzétek át! :))
Azért én akkor is (akkor is!!!) örültem neki.
Megtörtént :)
Sziasztok!
Én elsősorban textilesekre lennék kiváncsi, egész pontosan Ledannára, Colett-re, Werkára de igazából még Ktimora és Kiserire is.
Ezek szerint nem lesz nyilvános közvéleménykutatás..
Üdv.
Kriszti (csiribiribolt)
Tetszett :)
Szia Bori, de hogy ennyi mindent megtudtam Rólad.:o) Én is mennyit metróztam régebben Újpest és a Ferenc körút között, de én nem voltam olyan kreatív mint Te, csak olvastam.:o)További jó munkát mindenhez és szuper festett kőházikó.:o)))
Szia Timi és Éva!
Örülök, hogy tetszett Nektek az iromány, és köszönöm a kedves megjegyzéseket!
Megjegyzés küldése