Rólunk

Saját fotó
A MESKA a Mindenféle Egyedi Saját Készítésű Alkotás-ok lelőhelye, ahol igényes, saját készítésű tárgyakat lehet adni-venni. Ezen a blogon keresztül szeretnénk megosztani mindenkivel a Meskával kapcsolatos tapasztalatainkat, és talán a gondolatainkat is erről-arról, kis világunk dolgairól. Kellemes olvasást!

2008. október 16., csütörtök

Sushi és recycling

…avagy így riszájklingolok én…

Az irodában divatba jött a sushi.
Az első adagot még anno Gabi barátnőm unszolására rendeltem meg, és emlékszem, kissé fanyalogva forgattam a számban a kis falatkákat, hiába, idő kell, míg az ember lánya megszokja ezeket az újfajta ízkombinációkat.
Na és a wasabit, ami első ránézésre egy ártatlan kis marcipángolyócskának tűnik, de jajj annak, aki tévedésből bekapja egyben, hiszen ebből az ördögien csípős képződményből pár molekula is bőven elég a nyelőcsövünk teljes lemaratásához.

A második adagot már kifejezett élvezettel fogyasztottam el, és azóta a sushi-kultúra elkötelezett terjesztője lettem kollégáim körében; egyre többen kapnak rá a dologra, és manapság nem ritka, hogy egyszerre tízen is rendelünk ’jappánt’.

Mindez szép és jó lenne, ha a lelkiismeretem mélyén nem motoszkálna ott egy nyugtalanító érzés, valahányszor sushit rendelünk; a belső vívódás oka a szemétgyártás, amit hóbortunknak hódolva akarva-akaratlanul is támogatunk.

Merthogy a sushi kis műanyag tálcákon érkezik, papírtokba rejtett evőpálcákkal, és a kötelező szója szósznak is külön kis tégelye van ám!

Mi lesz a sorsa ennek a rengeteg csomagolóanyagnak a dorbézolás végén?
Háborgó lelkiismeretem megnyugtatására a problémára az alábbi megoldást dolgoztam ki:

A megtisztított műanyag tálcákat, illetve a papír csomagolóanyagokat összegyűjtöm, és munkából hazafelé kidobom az útba eső szelektív kukákba; ellenben az evőpálcákat és a kis szója szószos tégelyeket más célokra tartogatom…

A tégelyek remek tárolóeszköznek bizonyultak; eddig ömlesztve tartott, sokszor elkallódó gyöngyeim most katonás rendben, átlátható módon sorakoznak egymás mellett, nem is beszélve a különböző vetőmagokról, melyeket szintén sokkal rendezettebb módon tárolhatok bennük.


Az idők során összegyűjtött evőpálcikák idén tavasszal tettek remek szolgálatot, mikor is első ízben próbálkoztunk saját paradicsom termesztésével; a gyenge, nyurga kis palántáknak tökéletes karó készült belőlük, és örömmel konstatáltam, hogy idővel a pálcák földbe szúrt vége elkorhadt, tehát ’ visszatért az örök körforgásba’.
Arra is rájöttem, hogy frottírból és műszőrméből készült játékaim vatelinnal töméséhez is jól jön, ha kéznél van egy evőpálca; használata nagyban megkönnyíti a végtagok, vékonyabb tartozékok kitömését.

Hát így riszájklingolok én.

3 megjegyzés:

Princi írta...

Nagyon tetszik! Én is hasonló módon tárolom az apró kellékeket, gyöngyöket. Nem próbáltam még japán kaját, evőpálcika helyett a jégrémeseket gyűjtöm merevítőnek kisebb textil tárgyakba. Mostanában meg chipszes- és kávészacskókból is láttam táskákat blogokban.

cserháti hajnalka írta...

Ügyes! :))

Az étek terén én még a fanyalgók oldalán állok. :(

Bori és Réka írta...

Köszönöm a hozzászólásokat, a jégkrémes pálca jó ötlet, ezt megjegyzem magamnak ;)
Szia Hajni, hát igen, a sushihoz lassan, fokozatosan szokik hozzá az ember lánya...aztán észre sem veszi és egyszer csak függő lesz :))